Sziasztok Űrutazók!
Köszöntelek benneteket felfedezőtúránk második állomásánál, a Naphoz legközelebbi bolygónál, a Merkúrnál! Ha kívülről rátekintünk, leginkább a Föld holdjához lehetne hasonlítani, viszont nagyon sok dologban különbözik égi kísérőnktől. Emelett rengeteg érdekesség derült ki róla a több évtizedes kutatásoknak köszönhetően. Hogy mik ezek? Tartsatok velem, fedezzük fel együtt a Merkúrt! Öveket becsatolni! Landolunk.
- Naptól való távolság: 57,9 millió km
- Felszíni hőmérséklet: -180 °C-tól, 430 °C-ig
- Átmérő: 4875 km
- Tömeg (Föld = 1): 0,055
- Holdak száma: 0
Naprendszerünk legkisebb és Naphoz legközelebbi bolygója a Merkúr. Mérete csupán kicsivel nagyobb, mint a Föld holdja. A Merkúr felszíni hőmérséklete egyszerre rnedkívül meleg és hideg. Mivel a bolygó nagyon közel van a Naphoz, a nappali hőmérséklet elérheti a 430 °C-ot. De mivel a Merkúrnak nincs légköre ami ezt a hőt megtartaná, éjszaka a hőmérséklet -180 °C alá is süllyedhet. Ahogy említettem, ez a Naphoz legközelebbi égitest, ám nem ez a legforrób felszínű a Naprendszerben. Ez a cím a Merkúr közvetlen szomszédját, a Vénuszt illeti, melyről a következő fejezetben tudhattok meg többet. Ezzel ellentétben a Merkúr leggyorsabb bolygó. 88 földi naponként tesz egy teljes kört a Nap körül.
A Merkúr sugara 2440 km, mely valamivel több mint egyharmada a Föld szélességének. Naptól való átlagos távolsága 58 millió km, amely 0,4 Csillagászati egységnek felel meg.
Pálya
Ha a Plútót nem számoljuk, a Naprendszer bolygói közül a Merkúr rendelkezik a legeliptikusabb pályával. Periheliumban (Amikor a legközelebb van a Naphoz) csak 46 millió kilóméterre van a Naptól, de apheliumban (Amikor a legtávolabb van a Naphtól) 69,8 millió kilóméterre van tőle. A Merkúr egyenlítőjének síkja, egybeesik pályájának síkjával, ami azt eredményezi, hogy a bolygón nem léteznek évszakok. A Nap sugarai, szinte mindig merőleges szögben érik el a bolygó felszínét.
Mint azt már említettem, a Merkúr kerüli meg leggyorsabban a Napot. Ez 88 földi napba telik neki. Ám a saját tengelye körül nagyon lassan forog. Ahhoz hogy körbeforduljon saját tengelye körül, 59 földi nap szükséges. Ez és pályájának ellipszis alakja miatt egy érdekes jelenség figyelhető meg a bolygó felszínén. Amikor a Merkúr a legközelebb van a Naphoz, nem mindenforgást kísér napfelkelte, illetve napnyugta, mint azt más bolygókon és a Földön megszokhattuk. Úgy tűnik, mintha a Nap egy rövid időre felkelne, majd lenyugodna a bolygó egyes részeiről. Ez fordítva is igaz a felszín ellentétes részein. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy egy teljes merkúri nap 176 földi napnak felel meg. Ez kicsivel több mint 2 merkúri év.
Szerkezet
A Merkúr, a Naprendszer négy Föld-típusú bolygójának egyike, és a Földhöz hasonlóan kőzetrétegekből épül fel. A bolgyó, nagyjából 70% fémet és 30% szilikátot (ásványok és kőzetek) tartalmaz. Magja 5,427 g/cm3, melynek köszönhetően a Merkúr a Naprendszer második legsűrűbb bolygója. Ezek alapján következtethetünk a bolygó belső összetételére. A tudósok ezen információk alapján jutottak arra, hogy a Merkúrnak viszonylag nagy, vasban gazdag maggal kell rendelkeznie, mely különböző számítások szerint a bolygó tömegének akár 42%-át is kiteheti. Ez a mag valószínűleg olvadt állapotban van.
A belső magot, egy körülbelül 600 km vastag szilikátköpeny veszi körül. Ez a köpeny a maghoz viszonyítva igen csekély, ám csillagászok feltételezései szerint, a Merkúr, még fiatal bolygóként egy több szák kilóméteres testtel ütközhetett, melynek következtében külső kőzetköpenyének nagy részét elvesztette. Ezt a köpenyt fedi a bolygó legkülső, kéregnek nevezett rétege, mely 100-200 km vastag.
Felszín
Ha valamihez hasonlítani kellene a Merkúr felszínét, leginkább a Föld holdjának felszínéhez lehetne. Mindkét égitest felszínét meteoridákkal, üstökösökkel való ütközésekből származó becsapódási kráterek tartkítják. Ám ez a felfedezés, csak a Mariner-10 űrszonda által készített képekből volt egy egyértelműen kijelenthető, köszönhetően a Merkúr Naphoz való közelségének. Pontosan emiatt nem vizsgálta a Hubble űrtávcső sem. Ám a kettő, Merkúr vizsgálatára indított űrszonda a Mariner-10 és a Messenger temérdek információval szolgált Naprendzerünk legelső bolygóját illetően. Ezen két űreszköz megfigyelései alapján bizonyosodtak meg a tudósok arról, hogy a Merkúr és a Hold között az egyik fő különbség az égitest fényvisszaverő képessége, vagyis albedója. Ám ha mégis egymás mellé tennénk egy-egy fényképet a Holdról, illetve a Merkúrról, még mindig nehéz lenne szembetűnő különbségeket találni.
Felszíni hőmérsékletéről már esett szó, mely mint már tudjuk -180 °C és 430 °C között mozog. Ám az általában tapasztalható igen magas hőmérséklet ellenére, megfigyeléseinkből arra lehet következtetni, hogy nagy valószínűséggel jég található a Merkúr felszínén. A sarkokon lévő krátereket, ugyanis soha nem éri napfény, ezért az itt lévő terület hőmérséklete jóval a bolygó egészén mért átlaghőmérséklet alatt van.
A remények szerint a jeges területek csupán pár méter mélyen vannak, s az itteni rétegek 1014-1015 kg jeget rejtenek. Összhasonlításképpen, a Földön, az Antarktika belsejében 4*1018 kg víz található. Megfigyelések alapján a merkúri jég nagyobbrészt üstökösökből származik, ám kisebb része (kb 10%) a napszél hatására alakul ki. Ez utóbbi mechanizmusa az, hogy a Napból származó protonok becsapódnak a felszínbe, majd ott kémiai reakcióba lépnek a talajban lévő hidroxil-csoportokkal, amiből víz keletkezik. Ezen víz egy része azonnal elpárolog, másik része pedig az árnyékos kráterekbe hullik, ott felhalmozódik, és az alacsony hőmérséklet miatt meg tud maradni.
Légkör
A Merkúrnak átmeneti és igen ritka légköre van, mivel a bolygó túl kicsi ahhoz, hogy visszatartsa a gázokat. Átmeneti légkörében oxigént (52%), héliumot (8%), hidrogént, nátiumot (39%), káliumot és kalciumot mutattak ki. Ezek az elemek a bolygó felszínéről párolognak. A napsugárzás nyomása atomokat lök el a Merkúrról, melyek hatamlas csóvát eredményeznek. A nátrium atomok a napszéllel kölcsönhatásba lépve a mágneses mezőben sarki fényeket okoznak.
Magnetoszféra
A Merkúr-kutatás egyik legérdekesebb és legmeglepőbb eredménye volt az égitest mágneses terének felfedezése. 1974.március 29-én, a Mariner-10 amerikai űrszonda a bolygó árnyékában lévő, azaz éjszakai félgömbje fölött haladt el. Műszerei ekkor olyan mágneses lökéshullámot észleltek, mint amilyen a Föld magnetoszférájának Nap felőli oldalán alakul ki. A szintén amerikai Messenger űrszonda által mért adatokból a mágneses tér vizsgálata alapján a korábbinál pontosabban sikerült meghatározni annak jellemzőit.
A mágnese tér centruma nem pont a Merkúr geometriai középpontjával esik egybe, hanem attól 360 kilóméterre északra helyezkedik el, aminek következtében a mágneses egyenlítő nem eski egybe a földrajzival. Ennek következtében az északi sarkvidéken a mágneses mező felszíni térereje három-négyszerese a délinek.
A mágneses tér aszimmetrikus térbeli helyzete és az erővonalak nagyobb északi sűrűsége miatt a világűrből érkező töltött részecskékből sokkal több bombázza a déli sarkvidéket, ahol ettől erősebb a felszínátalakulás. A mérések alapján kiderült, hogy a mágneses tengely 3 fokos szöget zár be a bolygó forgástengelyével.
Élet a bolygón
A Merkúr környezete nem kedvez az általunk ismert életnek. A bolygóra jellemző hőmérséklet és napsugárzás valószínűleg túl szélsőséges ahhoz, hogy az élőlények alkalmazkodni tudjanak hozzá. Ezért sajnos az élet lehetősége teljesen kizárható.
Holdak
A Merkúr nem rendelkezik holdakkal.
Gyűrűk
A Merkúr nem rendelkezik gyűrűkkel.
Összefoglaló videó
Elérkeztünk fejezetünk végére, melyben a Merkúrról tudhattunk meg többet. Most pedig kérlek benneteket tekintsétek meg az Űrkutatás Magyarul youtube csatorna videóját, melyben egy velős minden igényt kielégítő bemutatót láthattok a Naphoz legközelebbi kőzetbolygóról.
Összefoglaló kérdések
Most a tudásotok ellenőrzésének érdekében, kérlek titeket válaszoljatok 4 kérdésre az adott bolygóval kapcsolatban! Válasszátok ki a lehetőségek közül azt az egyet, amelyik szerintetek helyes!